Meglepetésnek szánjuk, de szeretnénk rendezvényünkön kialakítani egy „Mesterségek falvát“ is, ahol régi mesterségek művelőivel ismerkedhettek meg munka közben. Sőt, akit esetleg érdekel, és közelebbről is megismerkedne az adott szakmával, erre is lehetőséget teremtünk.
Engedjétek meg, hogy bemutassuk az egyik ilyen mesterembert, Keresztes Levente fafaragó művészt.
Keresztes Levente 1972. december 31. napján, Gyergyószentmiklóson született, aki Romonyát (Baranya vármegye) választotta lakóhelyéül 25 évvel ezelőtt. Végül itt, az Anyaországban teljesedett ki, vált elismert és ismert fafaragó művésszé. A fa iránti szeretetét, akárcsak a természet iránti rajongását gyermekkorától itta magába. Édesanyja volt az, aki asztalosként megismertette vele a fa megmunkálásának sokszínűségét, a természet iránti rajongása során megtanulta a fák jellegzetes tulajdonságait, ismertető jegyeit. A középiskolában az érettségi bizonyítvány mellé ács és asztalos végzettséget is szerzett, így a fafajok tulajdonságait, keménységét, alkalmazhatóságát a gyakorlatban is megtanulta alkalmazni.
Már kezdő ácsként becsempészte munkáiba, a tetőkbe, épített teraszokba a népi hagyományok egy-egy elemét, díszes szarufák, egy-egy motívum látszógerendákba történő faragásával. A fafaragás iránti érdeklődésének első nagy állomása a kopjafa faragás volt, ebben teljesedett ki leghamarabb, 20 éves kora óta mesteri szintre emelte ezt. Ennek eredményeképpen nyerte el a MKIK Kézműves Remek pályázatán 2019. évben a Remekek remeke díjat. A kopjafa-faragás különleges kegy, hiszen a szeretett családtagját elveszítő család ezáltal állít emléket arról, hogy ki is volt, milyen is volt ő életében, ezáltal bizalmas információkat osztanak meg a Művésszel. Ahogy Levente szokta mondani, mesélnek az emberről, akinek emléket állít. A kopjafa felépítésének, mindegyik motívumnak jelentése van, amelyet őseink alakítottak ki és az írástudatlan embereknek is mesélt az elhunyt személyről.
A díszített teraszok elkészítése szintén közel áll szívéhez, ezek szintén a népművészet motívumrendszerét viselik magukon faragott oszlopok, a tulipán, valamint a szív motívumainak megjelenítése révén és a népi fafaragás irányába történő teljes váltásra mutatnak. Ennek megerősítésére utal a díszített teraszokkal induló pályázat eredménye is, egy újabb Kézműves Remek díj. 2020. évből. Ez az újabb elismerés munkájának igényességét, egy újabb faragási irány művészi szintre történő emelését jelenti. A fali faragványokban történő kiteljesedést élete egyik legnehezebb időszaka hozta, ebben szintén a népművészet megjelenítése, a szív-szeretet szerepe, a székely-magyar kultúra megörökítése kap fontos szerepet. Személyes ajándékként szintén keze munkásságát dicsérik.
A székelykapu-faragás, mint a népi fafaragás egyik legnehezebb, legidőigényesebb, legmonumentálisabb ága az, ami megkoronázza munkásságát. Igyekszik mindig, hiteles, tiszta, forrásanyagból, őseinktől átörökített motívumokkal, motívumrendszerekkel dolgozni, egy-egy tájegységre jellemző forma- és kapukialakítást, jelképrendszert megőrizni legyen gyalogkapu, vagy nagy kötött kapu. Rendelkezik az ehhez szükséges szakmai tudással, türelemmel, alázattal, odaadással.
Munkásságára jellemző a népművészet szeretete, a hitelesség, a letisztult formák, a tiszta, érzékeny lélek, az emberség, az igényesség, melyekkel a legkiválóbb, legismertebb fafaragók tiszteletét, elismerését, dicséretét váltotta ki, soraikba emelve őt. Végezetül szeretném kiemelni, hogy szívén viseli székely-magyar kultúránk, hagyományaink szeretetét, átörökítését gyermekeinknek, a jövő nemzedékének. Teszi mindezt végtelen türelemmel, szeretettel, odaadással, de kiváltképpen példamutatással, erre nevelve saját gyermekeit is. Wass Albert szavaival: „Utolsó szent örökségünk ez, amit senki tőlünk el nem vehet: népművészetünk ősi titka. Isten adta, tündér ihlette, ember álmodta örökség ez, melynek egyetlen tulajdonosa a magyar, bárhol éljen is!
